2018. március 27., kedd

Push mítosz, avagy sajnálatosan nem növekszik a tényleges ISO.


Sziasztok! Nézegetek hozzászólásokat klf. fórumokon, és a Facebookon is, no meg kapok kérdéséket személyesen és mélben is, a Push (és néha Pull) hívásokkal és az ISO (ASA) -val kapcsolatban.

Már itt az elején akaratom ellenére el fogok keseríteni sokakat a Push, nem vagy csak jelentéktelen mértékben növeli a tényleges érzékenységet (Egyetlen kivételt tapasztaltam Ilford D100 ISO200 Xtol 1+1 13min). Tehát ha a push -t az érzékenység (ISO) növelése érdekében alkalmaztad akkor alexponált negatívokat kapsz. Ha a kontraszt növelése miatt alkalmazod a push –t akkor az ok (Majd erről is lesz szó máskor, talán az is megér egy bejegyzést). Másrészt push hatására és a túlhívás mértékében, a hívás meredeksége és a szemcse nő a felbontás és élesség csökken.
Esetleg erről kicsit részletesebben:

Sőt a nagyon magas ISO 3200 és ISO 1600 –nak „dedikált” filmekről is el kell mondjam ténylegesen nem érik el a nekik tulajdonított értéket, még az is előfordul az ISO400 sem. Megjegyzem állításaimat rengeteg csalódás, magamban való hibakeresés (Biztos valamit nem jól csináltam) hosszas mérések, megismételt mérések, majd ellenőrzések és gyakorlati tapasztalatok előzik meg.
 A rideg valóság, hogy kezelhető tónusmenet mellett (*1) maximum ISO400 érhető el. A durva, hogy az ISO400 nak feliratozott filmek közül is kevés éri el az ISO400 –at. Konkrétabban Kodak Tmax400, Ilford HP5, és a Ilford D3200. És ezen filmek is csak „korszerűbb” hívókban, Kodak Xtol 1+1 és Ilford DDx 1+4. Az összes többi általam vizsgált film nem éri el :-( Hozzátenném, hogy a három felsorolt film közül a Tmax400 (Xtol 1+1) esetében, legkisebb a szemcse és legjobb a felbontás.
Ha azt kérdezed mit tegyél ha magasabb ISO –ra van szükség esetleg próbáld meg a Kodak Tmax400 / Xtol 1+1 20fok 13min és ISO800, nem lesz tökéletes, de az összes általam próbált variációból még ez volt a leghasználhatóbb.                
 Szokásos kérdés: pl. Van egy Ilford D400 filmem amit ISO1600 ra exponáltam, miben és meddig hívjam. Bármiben és bármeddig hívhatod, szinte biztos, hogy az ISO1600 nem fogja elérni. Ez a kérdés, lehet abból is adódhat, hogy sokan a digi technika mellett kipróbálnák az analógot is, és ugye a digiben „fel lehet csavarni” az ISO –t.    
 Tapasztalataim szerint fordítva érdemes csinálni, előre kipróbálni mit is tud a film / hívás és arra az érzékenységre exponálni fényképezéskor.
Azt is megjegyezném, hogy a fentiek nem csak az én vélt illúzióm:
9. oldalon utalás történik, arról hogy a tényleges ISO sok esetben kisebb lehet, mint ami a dobozra van írva.

Lejjebb írok néhány példát, hogyan tudsz meggyőződni a tényleges ISO –ról:

Fénymérő és nagyítógép használatával:
Nézel egy olyan témát amin van kb. 6Fé különbség (Fontos, hogy ne változzon a megvilágítás.) A film névleges ISO –ját beállítod a fénymérődön, megkeresed a legsötétebb pontot arra exponálsz, de 2Fé rövidebbet (vagy kettőt zársz a blendén.), majd + -  1,5-2Fé ½ vagy 1/3 fényérték lépésekben (Attól függően milyen pontosságot szeretnél, illetve mit tud a fényképezőgéped.). A téma többi részletét is leméred és feljegyzeteled. Előhívod a filmedet ahogy szoktad, vagy a gyári ajánlás szerint.
 A film száradása után, nagyítást végzel az általad használt papírra nagyítógéppel stb., a papírt úgy exponálod, hogy látszódjon a nega alapfátyla és mellette legyen egy olyan csík ahol a nagyítógép fényét nem takarja a film. A próbacsíknál az a jó expo érték, amikor az alapfátyol ugyan olyan fekete mint a szél. A nagyítógép objektívjén nyitsz 1/3 esetleg ½ blendét. És a próbacsík alapján jónak talált expó idővel csinálsz nagyítást, (Vagy kontaktot, a lehetőségeid szerint.) Most megnézed ezzel az expóval melyik az a kép amikor szépen látszanak a feketékben a részletek (Ebből tudod meg a tényleges ISO -t), ill. látni fogod mekkora a film / hívás / papír stb. Fé átfogása.

Ha van egy meglévő negád, annak helyes expozíciójáról is meggyőződhetsz:
„A film száradása után” utáni részt kell figyelembe venni az előző rész bekezdése.

A fentebb leírtak tesztelése elképzelhető szkennerrel is lehetséges, csak a pontos kivitelezést nem ismerem, valószínűsítem, hogy a tényleges ISO nagymérvű különbözősége kiütközik így is. Tehát nem kell mást tenni, mint egy olyan szkennelést csinálni amin látszik a perforáció (középformátum és nagyformátum esetén a filmszél és egy kis rész ami takaratlan.

Fénymérő és denzitométer:
Ha a szabvány nézzük érzékenység vizsgálatát 0,1D –hez (D denzitás ≈ fényáteresztés nega esetében) mert ettől kezdve a legtöbb esetben „egyenes” a gamma görbe, és az egyenes szakaszokból lehet viszonylag egyszerűen analóg nagyítással részleteket kinyerni. Ha a zónarendszer érzékenység meghatározása (ami elég gyakorlatias): nézel egy homogén felületet, magam csináltam egy középszürkéhez hasonló táblát:





Beállítod a várt ISO –t a fénymérődön, és 4Fé szűkebb rekeszt, vagy 4Fé rövidebb értéket válasz. Záridő lehetőleg 1s –nál rövidebb és 1/500 –nál hosszabb időt legyen. Ha minden ok visszamérve 0,1D kell hogy kapjál. Ha szemmel nézzünk egy ilyen negát akkor a célkeresztben lévő szürkének határozottan el kell térnie a célkereszt fehérjétől és feketéjétől. (*2) Ha ez nem valósult meg, és további felvételeket készítesz 1/3 vagy 1/2 Fé lépésekben növelve a filmre kerülő fény mennyiségét, meghatározhatod a beállított ISO –hoz képest a film tényleges érzékenységét. Mondjuk egy Delta400 filmet ISO1600 –ra exponálsz, kiderül hogy több mint 2Fé + expo szükséges, hogy a célkereszt közepe elérje a 0,1D, tehát ISO400 sincs…
 A gyári paraméterek meredekségben és még ISO tekintetében is rettenetesen nagyon szórnak. És nem veszik, nem vehetik figyelembe az egyéni adottságokat. Saját tapasztalatom pl. többféle hívótankom van, ugyan olyan mozgatás, hőfok, hívási idő esetén is más más eredményt adnak (adhatnak)… Sok esetben előfordulhat, hogy a gyári adatok (nem beszélve az  interneten talált információkról), nem tartalmaznak adatokat a meredekségre, vagy a tényleges ISO-ra. 

Akkor még néhány szó az érzékenységről. A szabvány meghatározza, hogy egy FF. film mekkora fénymennyiség ( lux/s ) megvilágítás esetén éri el a 0,1D, a filmet egy meghatározott hívóban kell előhívni úgy, hogy a meredekség elérje 0,6 gammát. A fény színhőmérsékletét és a beexponálás módját is előírják. Ha valaki utána néz ennek rájön, hogy a napi gyakorlathoz ennek az eljárásnak (a gyakorlati fotógráfiához) nem sok köze van. Pl. még nem találkoztam, sőt nem is hallottam olyan emberről aki a szabványban ajánlott hívót használta volna. És mi történik akkor ha nekünk valamiért a 0,6 gamma nem felel meg. Nem is beszélve a gamma meghatározásáról, nagy vonalakban arról van szó, hogy egy egyenes vonalat kell hozzáilleszteni egy görbe vonalhoz. Ezért szerintem a denzitás határokkal, sokkal jobban leírható egy hívás. A másik a mérték egy 0,6 ill. egy 0,7 gamma meredekségre hívott film között nagyon nagy különbség van, míg a mutatott szám különbség csak 0,1.

 Természetesen a gamma görbe felvétele nem haszontalan, a görbe alakja az egyik információ a denzitáshatárok és a téma megvilágítás terjedelme mellett hogy egy adott papíron milyen lesz a nagyítás hangulata (képi világa vagy másképpen tónusmenet) bár „csak” 5-10% számit.


És ha olyan kitartó voltál, hogy ezt végig olvastad, szeretném ha nem rám haragudnál, nem én tehetek a push mítoszról, és hogy ilyen szervesen beleivódott a fotós köztudatba, megjegyzem magam is elszenvedője voltam, és sok időm és pénzem ment rá a kisérlekre mire tisztáztam magamban ezt a dolgot.


*1 Saját rendszeremben N+1 hívás. Hogy ez mit jelent arról a végén lesz hivatkozás. Ha mégsem szóljál ;-))))

*2 A középszürkéhez képest a fekete 2Fé sötétebb (negán ez a világosabb) a fehér 2Fé világosabb (negán ez a sötétebb)
  

Egy példa D400 ISO1600 papírkép szkennelve




Tmax 400 ISO400 Xtol 1+1 papírkép szkennelve

 

2018. február 24., szombat

Színszűrők hatása és talán a hatásmechanizmusa, fekete-fehér fotózásban.

2009 őszén kicsit jobban elgondolkodtam a szűrők működésén. A hazai szakirodalomban a legtöbb könyvben azt írják, hogy a szűrők a saját színüket világosítják, az ellenszínüket pedig sötétítik *1. (Egy kivétellel Barabás – Gróh : A fényképezés kézikönyve. Nem említi a kiegészítő színeket, mármint, hogy azokat sötétíti, itt csak az szerepel, hogy a saját színét világosítja… (2. kiadás 1956 294. old.) 
 Az elgondolásom szerint, az ellenszín pároknak ehhez a kérdéshez semmi köze. Inkább a szűrő spektrális áteresztése és a film érzékenysége (spektrális) határozza meg a végeredményt.Csak az emberi szem színérzékelésével függ össze ez a komplementer dolog
Színlátás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADnl%C3%A1t%C3%A1s#A_hum.C3.A1n_sz.C3.ADnl.C3.A1t.C3.A1s

Néhány 100ASA körüli film spektrális érzékenysége:

FP-4 adatlapja 1.oldal : http://www.ilfordphoto.com/Webfiles/2010712125850702.pdf 
D100 adatlapja 1. oldal:http://www.ilfordphoto.com/Webfiles/201062894918374.pdf
Acros100 adatlapja 4. oldal : http://fujifilm.co.uk/film/films/pdfs/acros1.pdf

A szabvány (MSZ 9620/1-72) a 380nm –től a 780nm –ig terjedő elektromágneses sugárzást tekinti látható tartománynak.
380nm      425nm         480nm            550nm               580nm            625nm              780nm
      Ibolya            kék                zöld                  sárga               narancs                vörös

Egy fekete fehér szűrő visszatart bizonyos fénymennyiséget, de nem egyenletesen amilyen színűnek látjuk pl. zöld az a 480nm – 550nm terjedő hullámhosszú fényt kevésbé tartja vissza mint a többit, ezért a saját színét világosítja. Ennek mértéke függ a megvilágító fény összetételétől és a film spektrális érzékenységétől. Fentebb láthatjuk a három film színérzékenységege kicsit eltér. A D100 a sárgára, az FP-4 a narancsra, az Acros a sárga és a narancs közti sávra a legérzékenyebb. Mindhárom grafikonon látszik a zöldnél 500nm vissza esik az érzékenység.
Tehát szerintem a hatás amit egy szűrő kelt, pusztán annyi, hogy a saját színét világosítja, és a többi színt „sötétíti” , aminek mértéke leginkább attól függ mennyire van messze a „kiemeléstől”. Tehát az előbb említett zöld szűrő leginkább 480nm-550nm terjedő fényt engedi át, és az ettől eltérő hullámhosszakat pedig attól függően, mennyire vannak távol ettől a tartománytól sötétíti. Persze ebbe beleszól a film színérzékenyítése is.

 És ennek a folyamatnak semmi köze a színlátáshoz és színérzékeléshez, ellenszínekhez, ami egy fiziológiai dolog, és az ember színérzékelésével van összefüggésben.
Másképp megfogalmazva a fekete fehér film honnan tudja, hogy az emberi szem hogyan érzékeli a színeket? Ha jól tudom, az emberi szem mondjuk zöldnek látja az a fényt is, amiben az 500nm körüli tartomány dominál, de azt is ha pont ez a tartomány hiányzik és a többi megvan (ibolyától a vörösig). De a filmen nem egyforma feketedést fog okozni, azonos erősségű fény esetén, egy olyan nyersanyagon ami zöldre kevésbé érzékeny, második esetben erősseb feketedés lesz az eredmény.

A másik érdekes ha a látható fény hullámhossz tartományát egy vonalon ábrázoljuk 380nm – 780nm –ig, balról jobbra.
Bal oldalon lesz az ibolya majd a kék, zöld, sárga, narancs, majd a vörös.
Tapasztalatból tudjuk, a szűrők közül legerősebb hatása az ég sötétítésére a vöröst használhatjuk, utána a narancsot, és legenyhébb a sárga. Érdekes módon a sárga van a legközelebb a kékhez és a vörös a legtávolabb…

Az is érdekes, hogy nem egyenlő hosszúságúak a tartományok, legszűkebb a sárga, amire az emberi szem a legérzékenyebb, az ibolya, kék, zöld, narancs nagyságrendileg egyforma szélességű és a vörös a legszélesebb tartomány, nagyságrendileg 3x olyan széles mint az előbbiek.

A szem érzékelésében a zöld a második helyezett, a pán filmek meg pont ebben a tartományban kicsit érzéketlenebbek, ezért javasolják a könyvek hogy helyes világosságúnak érezzük használjunk zöld szűrőt v. zöldessárgát.

A napi gyakorlat szintjén, előre is pontosan meghatározhatjuk, milyen hatása is van egy adott szűrőnek a képre, ehhez spotméter, teszttábla, és egy denzitométer szükséges. A teszt elvégzése után, már a felvétel előtt láthatjuk, hogy az adott szűrő milyen mértékben változtatja meg a téma tónusvilágát (1/3 Fé pontosan, vagy pontosabban a fénymérő függvényében). A tesztet máshol fogom ismertetni. Arról van szó, hogy megvizsgáljuk a film és a fénymérő spektrális együttfutását.

*1 Pl. Fotoamatőr zsebkönyv Sárközi – Sevcsik 1968 131. old
„Színszűrők helyes használatához tudnunk kell, hogy minden színhez tartozik egy ellenszín; a kiegészítő szín. Fontosabb kiegészítő színpárok: sárga-ibolya, zöld-vörös, narancs-kék. „

2015. október 29., csütörtök

Kalibrálás bemutatása egy Rollei RPX25 filmmel




Sziasztok!

Megint kalibrálás, szeretném ismételten bemutatni a fekete fehér negatívhívás kalibrálását, a most is kapható Rollei RPX25 filmen. Az általam használt és szerintem a legjobb módszer szerint. Szenzitométer és denzitométer segítségével.

A képek minőségért előre elnézést kérek (Nézd az illusztrációk bejegyzést.)

Első lépésben sötétben, a tesztelendő film egy 170-190mm darabjára szenzitométer segítségével ráexponálok egy 21 lépéses szürkelépcsőt 0,5Fé lépésközzel (Átfogás 10,5Fé.)


Középen a Műterhelés, szélen a tesztcsík.

Ezt a tesztcsíkot befűzőm a hívótank spiráljába, adott esetben egy tényleges hívás „mellé”, vagy a műterhelés* elé. Filmhívást úgy végzem, ahogy a főoldalon a filmhívás fülre kattintva megtalálhatod. A különbség a rögzítésnél lehet, aktív rögzítés során, ha eltér a rögzítési idő a tényleges hívástól, akkor a tesztcsíkot előbb vagy később veszem ki, eltérő filmek esetén.

Szárítás után, visszamérem denzitométerrel a tesztcsíkot.


Tesztcsík száradás után


Mérés a denzitométerrel

A mérés eredményét egy táblázatba írom:



Megkeresem azt a denzitásértéket ami 0,1D legközelebb van, ez lesz a Zóna I. ez jelen esetben a 7 mező (0,09D). Ehhez képest beírom romai számmal a zónákat.

Saját rendszeremben a még részletes fehéret 1,15D adja ki, keresem az ehhez legközelebb álló értéket, ami a 21. mező (1,13D) Zóna VIII. Ebből látszik, hogy ez egy „N” hívás volt.
Xtol 1+1 20°C 6,5perc (Percenként 3x forgatással.) 
A táblázatból is látszik, hogy nagyon alacsony az alapfátyol (0,07D), és semleges színű.




Tényleges ISO 25. Készítettem néhány tesztfelvételt, a felbontás, élesség és a szemcsézet sokkal rosszabb mint amire számítottam, kb. mint a Trix400 / Foma R09 csak a Kodak filmnek szebb a szemcseképe, és a tényleges ISO 200.

Az 0,1D (Illetve az ahhoz közeli.) érték mindig fix, ami a Zóna I. ami a feketét (részlet nélkül.) adja ki.
A felső érték változhat 1,15 – 1,35D között, a nagyítógép (Kondenzoros vagy diffúzoros.), papírhívó, és papír függvényében. Sőt eltérhet egyéni ízlés szerint is. Alapnak fogadjuk el Adams javaslatát, kondenzoros nagyítógéphez 1,15 – 1,25D, diffúzoros géphez 1,25 – 1,35D. Nyilvánvaló, ha kikísérleteztük a saját rendszerünkben a felső értéket, (pl. a saját rendszeremben az 1,15D) akkor annak mindig ezen érték közelében kell lennie. És attól függően milyen hívást szeretnénk ez az érték fix csak másik zónában lesz, ezen érték.

Tehát a saját rendszeremben:

N+2 Zóna VI. 1,15D
N+1 Zóna VII. 1,15D
N Zóna VIII. 1,15D
N-1 Zóna IX. 1,15D
N-2 Zóna X. 1,15D
Jelen esetben Xtol 1+1 hívás 20°C 6,5perc (Percenként 3x forgatással.) az „N” hívás.

Ha N+1 vagy N+2 hívást szeretnénk, akkor növelnünk kéne a hívásidőt, ha N-1 vagy N-2 hívást akkor pedig csökkenteni. 2*

Hogy talán érthetőbb legyen, ha mondjuk diffúzoros nagyítógéped van, és neked a felső érték 1,3D (Adams által javasolt 1,25 – 1,35D közti középérték.) Akkor ez így modosul:
N+2 Zóna VI. 1,3D
N+1 Zóna VII. 1,3D
N Zóna VIII. 1,3D
N-1 Zóna IX. 1,3D
N-2 Zóna X. 1,3D



*Műterhelést a folyamat legelején még világosban kerül a spirál közepébe. Kisfilm esetén 340mm film; roll esetén 170mm használhatatlan lejárt film. Ami "maxra" exponálodik a fényben.

2* A hívásidő változtatás esetén változik az ISO, szemcse, felbontás. Részletek itt:http://zonarendszer.blogspot.hu/p/alaptulajdonsagok-kulonfele-hivas-es.html

Ha kérdésed lenne, vagy jelentkeznél labortanfolyamra (Részletek „Főoldal” labortanfolyam fül.) laborzona@gmail.com