Zónarendszer

Avagy hogyan álljunk neki a zónarendszernek:

Első körben szerintem érdemes elolvasni Szilágyi Gábor: Ansel Adams zónarendszere c. könyvecskét, magam is ezen írás alapján indultam el: 

 

https://szilagyisaci.files.wordpress.com/2018/12/1995-Ansel-Adams-Z%C3%B3na-rendszere.pdf 

 

Nem kell aggódni, nekem sem jött át a lényeg első átolvasásra, csak nagyon sokadikra, és legalább egy év volt, mire a lényeget sikerült valamennyire felfognom.

Ha valakit érdekel, személyes konzultációra is van lehetőség velem elérhetőségem: laborzona@gmail.com

Amikor közvetlen, és gyors információ cserére van lehetőség, ez is nonprofit alapon.

Ami a lényeg, és nem lehet lehagyni, (kihagyni, megspórolni) az a kalibrálás, ezt több módon is el lehet végezni. A kalibrálás eredménye, hogy amikor elmegyünk fotózni ismerjük az általunk választott film (filmek) tulajdonságait, (és persze a hívó (hívók) és hívási metódusukat is). Ezért már az expozíció előtt, a fénymérésnél tudni fogjuk, hogyan fog kinézni a nagyítás (ill. milyen különböző kinézetet lehet „tól – íg” elérni az adott hívásmeredekséggel).

Kalibrálás célja a film / hívó / hívástechnika; hívásmeredekségének (Pontosabban denzitás határainak) és az adott híváshoz tartozó tényleges érzékenység (ISO; ASA) meghatározása.

Hogy a különféle hívások hogyan „hatnak”: http://zonarendszer.blogspot.hu/p/alaptulajdonsagok-kulonfele-hivas-es.html

Kalibrálni több módon lehet, szenzitométer – denzitométer segítségével szerintem a legpontosabb, leggyorsabb, leggazdaságosabb, és a legegyszerűbb. Erről szól az alábbi két bejegyzés:

http://zonarendszer.blogspot.hu/p/udvozlok-mindenkit-megkiserlem_57.html    

http://zonarendszer.blogspot.hu/2015/10/kalibralas-bemutatasa-egy-rollei-rpx25.html

Kalibrálás leírását meg lehet találni a Szilágyi féle összefoglalóban is denzitométerrel és spotmérővel is 35.old.

http://users.atw.hu/digitalfotosuli/segedanyag/f-expo-AnselAdams.pdf 

Lehet akár egy kisfilmes géppel is:

http://zonarendszer.blogspot.hu/2015/05/kalibralas-muszerek-nelkul03.html

Lehet akár műszerek nélkül is:

http://zonarendszer.blogspot.hu/search/label/kalibr%C3%A1l%C3%A1s

Vagy a saját ajánlásom, ami talán a legegyszerűbb:

http://zonarendszer.blogspot.hu/2015/04/kalibralas-muszerek-nelkul-hogyan-lehet.html

Ha valakinek mindez bonyolult, van még egy lehetőség, persze ez erősen le van egyszerűsítve:

http://zonarendszer.blogspot.hu/2015/04/zonarendszer-leegyszerusitve.html

Miután hozzákalibráltuk a filmünket (filmjeinket) a hívóhoz (hívókhoz), fénymérőnkhöz, elindulhatunk fotózni. Természetesen olyan hívásmeredekséget válasszunk ami megfelel a fényképezni kívánt témához, úgy is mondhatjuk, hogy illesztjük a hívást a témához. Az is elképzelhető, hogy nincs is szükségünk mind az 5 féle hívásra, mert amiket általában fotózunk nem igényli, így esetleg lehet két háromféle hívás. Magam is csak 3 hívást használok, hogy miért arról itt:

http://zonarendszer.blogspot.hu/search/label/Vegyszer%20mennyis%C3%A9g%3B

Lassan elérkezünk a fénymérés témához, kedvenc fénymérőmről:

http://zonarendszer.blogspot.com/p/gepek.html

görgesd lefelé a Pentax Digital Spotmeter –ig.

A témánk különböző árnyalatokból és különbözően megvilágított részletekből állhat. Ha csak fehéret – feketét – közép szürkét vesszük alapul (Természetesen klf. árnyalatok lehetnek a fekete és a fehér közt, csak itt az érthetőség kedvéért próbálok egyszerűsíteni.), tehát közvetlen fénynek kitéve lehet fehér – fekete – közép szürke, lehet árnyékban a fehér – fekete – közép szürke és lehet félárnyékban is. A spotmérővel fel tudjuk mérni ezen részletek milyen tónusban jelennek (vagy jelenhetnek) meg a végső nagyításon. Természetesen pl. az árnyékban lévő fehéret biztosan nem vagy csak takargatásokkal tudjuk fehérként („fehér szerűen”) megjeleníteni a nagyításon. (Megjegyzem ez nem a zónarendszer hibája, általam nem ismert olyan módszer amivel 100% megjeleníthető lenne. Ha valaki ismer ilyet szívesen veszem ha meg tudja mutatni, vagy esetleg valamilyen módon elérhetővé teszi.) 

 A fenti példánál maradva az árnyékban lévő részletek közül kiválaszthatjuk melyik legyen a sötét pont, de még itt is van némi játékunk, mennyire szeretnénk, hogy sötét legyen. (Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy mennyire legyen „zárt” a fekete.)

zóna I. be tesszük fekete lesz részletek nélkül

zóna II. esetén némi tonalitás elérhető

zóna III. esetén jól nagyítható részleteket kapunk

Az elején érdemes leírni és papíron kiszámolni az expót, és természetesen mindent feljegyezni. Magam papír ill. notesz helyett diktafont 1* használok. Később némi rutint megszerezve a spotmérőre ragasztott zónatáblázat is segíthet, a pontos expo és a szükséges hívás meghatározásához. (De ekkor is érdemes diktafonon „jegyzetelni”.)

 Ha a világos részlet a

   X. zónába „esik” az N-2 hívás

  IX. zónába „esik” az N-1 hívás

VIII. zónába „esik” az N hívás

VII. zónába „esik” az N+1 hívás

VI:  zónába „esik” az N+2 hívás kell választanunk.

Ha elfényképeztük a filmünket, és ismerjük az adott híváshoz tartozó hívásidőt, már csak a hívás van hátra:

http://zonarendszer.blogspot.hu/p/az-altalam-hasznalt-filmhivas-sajat_18.html

Itt is megjegyezném, hogy ugyan a zónarendszerből legtöbbet, legjobban, legegyszerűbben a nagyformátumot használók profitálhatnak, akik akár egyenként is előhívhatják különféle hívásmeredekséggel a filmjeiket, azért akik rollt vagy kisfilmet használnak azok is sokat profitálhatnak a módszerből. Ezzel kapcsolatban visszautalnék erre az írásra:

http://zonarendszer.blogspot.hu/search/label/Vegyszer%20mennyis%C3%A9g%3B

Persze nem csak így lehet megközelíteni a fekete fehér filmes technológiát, ez csak egy javaslat, amit tiszta szívvel ajánlok mindenkinek. És az is egy téves megközelítés, hogyha belevágunk a zónarendszerbe, a későbbiekben csak úgy készíthetünk képeket. Szabadon eldönthetjük, mikor mennyire tartjuk be a szabályokat, minél precízebbek vagyunk, és minél több részletre odafigyelünk annál kiszámíthatóbb, stabilabb lesz a végeredmény.

 Természetesen én sem tartom be mindig az összes „szabályt” vagy inkább javaslatot. Időnként elkap a „gépszíj”, és szinte gondolkodás nélkül nyomom a gombot (Ez inkább a kisfilmes gépre vonatkozik.)

 A legfontosabb, hogy a zónarendszer használatával, negatív technikában a hibákat egy nagyon alacsony % szoríthatjuk. És így a végső nagyítást már akár a terepen előre tervezhetjük, akár nagyon alaposan tónusokra bontva is.

 Bizonyos fórumokon több vitába keveredtem már a zónarendszer témában, és mondtak különféle szituációkat amikben nem, vagy csak korlátozott mértékben használható, persze a zónarendszernél jobbat, használhatóbbat semmilyen formában nem említetek. (Elérhető módszereket.)

1* Olyan diktafont ajánlanék ami egyből MP3 –ban rögzít.

Néhány gondolat, sok embernek nagyon nehéz megérteni a zónarendszert többek között nekem is (több mint egy év volt), de valójában egyáltalán nem bonyolult, a legnagyobb probléma szerintem, egy teljesen más irányú megközelítése a témának, és a sok fejben „eltárolt”,  sokesetben téves elképzelés gátolja a megértést. Aminek tükrében a zónarendszer furcsának tűnik. Előre megnyugtatnék mindenki aki nem érti (úgy érzi egyáltalán nem tudja befogadni) ne aggódjon, van néhány alapszabály, ezek betartásával működik, és a fizikai valóság szintjén nagyon jól használható.

Sokaknak a kalibrálás okoz problémát amiben maximálisan partner vagyok és tudok segíteni, első körben kb. 170mm tesztcsíkokat kell betenni egy szokásos hívás mellé. 

Kiegészítés 2022-11-13

Vannak bizonyos kifejezések, meghatározások, amiket időnként használok, nem mindig, és nem mindenkinek egyértelműek ezek a kifejezések, pl. gamma, hívásmeredekség.

A 2. ábrán látható egy grafikon. Ha régebbi szakkönyveket olvasgatunk (Vagy idősebb szakikkal beszélgetünk.), találkozhatunk a gamma, hívás gamma, gamma görbe kifejezéssel. Ha előhívunk egy szürkeéket (1. ábra a szürkeék nagyítópapírra másolva.), és megmérjük denzitométerrel (a negatívot), kapunk egy sor denzitás adatot ami szintén az 1. ábrán látható, ezen adatokat felvisszük egy grafikonra (2. ábra), elkészül a gammagörbe (mint a nevében is szerepel ez nem egy egyenes vonal), ehhez a görbéhez illesztünk egy egyenes vonalat (Ami nem egyszerű, és több megoldás is lehetséges.) Ez a vonal bizonyos szöget zár be a vízszinteshez képest, ennek a szögnek a gamma értékére hivatkoznak a régi szakkönyvek. Ez a szög minél nagyobb, keményebb a hívás, meredekebb hívás (nagyobb hívásmeredekség), magasabb híváskontraszt, gamma érték magasabb. Kisebb szög, lágyabb hívás, alacsony híváskontraszt, alacsonyabb gamma érték, alacsony hívásmeredekség.

Itt is megjegyezném, hogy a gamma érték nem minden esetben határozza meg pontosan a hívást, ezért inkább a denzitáshatárokra hivatkoznék, meg a gamma görbe alakjára.

Itt a kérdéses ábrán csak a 0,1D és 1,15D közti tartomány szerepel, azon okból, hogy az általam használt nagyítógép / fotópapír / papírhívó + papírhívás (Leggyakrabban használt papír + hívó.) esetén, ha a negán ezen denzitáshatárok  között maradnak a felületek vagy részek, részletek, viszonylag egyszerűen másolhatók. Jelenlegi nagyítógépem (Durst Laborator 1200 kondenzoros fej) 2008-2009 óta van meg, és ez a tapasztalat (2022-2009=13 éve), persze van aki szerint ez csak légből kapott érték. Igaz nagyságrendileg egyezik Adams javaslatával, és több próba is azt mutatja, hogy ezen denzitásértékek megfelelőek és jól használhatók, de hát mindig van aki jobban tudja…

Elnézést azoktól akiknek egyértelmű volt ezen kiegészítés nélkül is, és fölöslegesen időt töltöttek, ezek olvasásával.

Egy kiegészítés 2023-07-29:http://zonarendszer.blogspot.com/2023/07/normal-0-21-false-false-false-hu-x-none.html